Nap Hold Szél táska

Nap Hold Szél táska

nap-hold-szél

 

A táskák hordhatók vállon, vállon átvetve és övtáskaként is!

A három táskán látható mintát a csengersimai templom famennyezetéről vett 3 kazetta mintája ihlette. A templom festett famennyezete 1761-ből való. A mennyezetkazetták az üdvtörténetet tartalmazzák állatövi jegy, őskép és szöveges kazettákon, ezeknek érdekessége, hogy folyamatábrák – vagyis összefüggnek.
Én a napot, a holdat és a szelet választottam.

Nap
A napnak a magyar néphitben elsősorban közvetett szerepe volt: a naptárrendszer egyik alapját képezte, az időbeosztást szabályozta (pl. napfordulós ünnepek); másrészt ő volt a világosság megtestesítője, így a nappal?éjszaka kettőssége eredt tőle: a nap, azaz a fény, a sötétség ellentéte – ezzel összefüggésben az éjjel, vagyis a sötétben ?működő?  démoni lények, szellemek távoltartója.
nap
Hold
A hold a magyar néphitben, mint Európa számos népénél, elsősorban az időbeosztás tényezőjeként volt fontos. A ciklikus változása miatt lett az időszámítások alapja. Elterjedt szokás volt pl. bizonyos mezőgazdasági és házimunkák újholdkor végzése, vagy a növő holddal való megkezdése. Ennek a hátterében az állt, hogy ahogy a hold nő, úgy nőjön a növény is, úgy keljenek a csirkék, stb. A Hold segítségével jósoltak is. Szegeden például egészen a 20. század elejéig úgy tartották, hogy ha a Hold szarva lefelé áll, esőre kell számítani, Pécskán ugyanekkor jó időre számítottak, mert azt tartották, hogy ekkorra már az eső kicsorgott a szarvából, ezért áll lefelé. Hatalmas erőt tulajdonítottak neki, erről számos ráolvasás tanúskodik:

Új Hód: Új Kiráj!
Az én gyer?ökömet
A nehésség töri
Té vagy a Ráadó,
Té vagy az Evövő;
Vöd lé rúla!132
Új Hód: uj Kiráj
Férhön atta
A l?ányát,
Engöm is híjon
Lakodalomba!
Én nem mék e,
E kű?döm a sebömet.

holdSzél

A szél a népi hiedelemvilágban leggyakrabban szélanya, szélúrfi vagy szélkirály alakban szerepelt. Sok verzió keletkezett azzal kapcsolatban, hogy a szél hogyan keletkezik, ilyenek pl.:
– a világ végén lévő lyukból fúj
– ha meghal egy boszorkány, erős szél keletkezik
– ha valaki szidja a szelet, a szél megbosszulja -> forgószél
– óriás fújja
– hordóból
– Szentlélek szájából

szél
A napot, a holdat és a szelet gyakran megszemélyesítették: emberi arcot, szemet, szájat, orrot képzeltek hozzájuk. 

A végére egy rövidke tanulságos népmese, Illyés Gyula gyűjtéséből. :-)

Nap, Hold, Szél
A Nap, a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. Egy cigány megy arra, és köszön:
– Jó napot, adjon isten!
Azt mondja a Nap a többinek:
– Látjátok, mindenki engem köszönt!
Rámondja a cigány:
– De még jobban a Szelet köszöntöm!
Azt mondja a Hold a cigánynak:
– Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak, a télen megfagyasztlak!
Azt mondja a cigány:
– Csak a Szél ne fújjon!
Odaszól a Nap is:
– Megállj, cigány, megsütlek a nyáron!
Arra meg azt mondja a cigány:
– Csak a Szél fújjon!
A Szél erre odafordul a többihez:
– Ugye, mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek!

És aki elért idáig, az most megtudja, hogy holnaptól indul egy kb. 3 hétig tartó játéksorozat, aminek folyamán ki fogom sorsolni mindhárom táskát. :-)

Források:
Néprajzi Lexikon
Wikipédia
szakdolgozatom
Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük